pánik, stressz, szorongás

A fenti hármas lassan korunk népbetegsége lesz. Annyiféle közvetlen és közvetett problémáért felelősek, hogy ideje lenne komolyabban vennie mindenkinek. Persze a jelenlegi a stresszes, szorongó ember jó vásárló, hiszen megvesz mindent, amiről azt gondolja, segít a problémáin.

Amíg piacgazdaságban élünk, sajnos hiú ábránd a természeti népek önfeledt, laza élete, sőt a világtól való elvonulás sem egy könnyen elérhető célpont, amíg ilyen nagy a népsűrűség.

Mi az amit tehetünk akkor?

Először érdemes tisztába jönnünk azzal, mit jelentenek a különböző fogalmak. Hogyan lesz a stresszből szorongás, a szorongásból pánikbetegség?

Minden ott kezdődik, hogy túlhajtjuk magunkat. Kell a pénz valamire, ami még nincsen meg, vagy nagyobb, jobb mint ami most van. És lehetőleg azonnal, de legalább holnapra. Ezt feszített tempót nem könnyű bírni, ráadásul ha nem sikerül, kudarcként éljük meg, ami még inkább fokozza a stresszt, ráadásul elkezdünk szorongani, mi lesz ha nem jön össze. A vége a pánik, amikor minden összeomlik.

Pedig a stressz alapvetően nem rossz, ha nem tart sokáig. A magas adrenalin szint miatt rövid időre megnövekszik a teljesítményünk. A gond az időfaktoron van. Ha nem átmenetileg emeljük meg a teljesítményünket, akkor nem lesz időnk a regenerálódásra.

Tehát az első fegyverünk a stressz ellenes harcban az, ha jól becsüljük meg a teljesítőképességünket és ennek megfelelően vállaljuk be a feladatokat. Ennek egyik módja, ha megtanulunk nemet mondani. Nemet az új kütyüre, nemet az új feladatokra, nemet a pihenés hiányára, nemet a kikapcsolódás hiányára, nemet az alvás hiányra. Nem könnyű, de el lehet kezdeni apróságokban, és a végén akár a fő stresszfelelős főnöktől is megszabadulhatunk egy bájos mosoly képében.

A második fegyverünk a tréning. Ha úgy ítéljük meg, többre, jobbra vagyunk képesek, tartsuk be a fokozatosság elvét. Ne akarjunk rögtön maratoni világbajnokok lenni, először elég, ha le tudunk futni egy adott távolságot, majd rendszeres edzéssel csökkenthetjük az idő tartamot, és/vagy növelhetjük távot. Egyszerűbben: adjunk magunknak időt.

Harmadik lehetőség, a kellő mélységű önismeret. Alaposan meg kell értenünk magunkat, mit miért tartunk fontosnak, mit miért nélkülözhetetlennek. Minél jobban megismered magad, annál kevesebb dolgot érzel nélkülözhetetlennek a boldogságod elérése érdekében, annál inkább helyesen becsülöd meg a saját lehetőségeidet és korlátaidat.

Persze minderre nem lehet varázs receptet kínálni. Idő és energia szükséges. Az alternatíva a további varázsszerek megszerzésére irányuló harc, ami tovább stresszt okoz és a a kör bezárul. Tehát neked kel döntened: tönkreteszed az életed, vagy boldogan éled?