Tudják, melyik az az üzletág, ami a legtöbb pénzt emészti fel, pontosabban, amibe állami szinten is a legtöbbet invesztálnak? A robotika. Ezen belül a gyógyászatba és az űrkutatással kapcsolatos fejlesztésekbe fektetnek a legtöbbet, de a robotizáció lassan életünk minden szegmensére kiterjed, és házi kedvenceinknek is megjelentek már a robot változatai.
Régi félelem, hogy a robotizáció miatt rengetegen fogják elveszíteni a munkahelyüket, mert számos munkafolyamat gépesítve lesz. Ez az aggodalom nagyon is reális, és az orrunk előtt történik, elsősorban pedig a kreativitást kevésbé igénylő tevékenységeket érinti.
Név nélkül írom, az egyik legnagyobb háztartásigép gyártó azt a munkafolyamatot, amit pár éve még több ezer emberrel oldott meg, ma alig egy tucattal végezteti el. A gyártási folyamatok egyre inkább automatizálva lesznek, aminek van jó és rossz oldala is. Igen ám, de hogy jönnek ide a kutyák, az ember legjobb barátja?
Programozott feladatok
Természetesen a robotkutyáknak nem azért van jövője, hogy a lusta gazdinak ne keljen a kutyaneveléssel fáradoznia. Sokkal inkább azért, mert költséghatékonyan lehet használni őket különböző feladatok elvégzésére.
Ilyen például az őrzés és védelem, Pompejiben már most egy robotkutya vigyázza a történelmi ereklyéket, és tartja rettegésben a kincsvadászokat, New Yorkban pedig a rendőrség munkáját segítik az új generációs ebek.
De otthoni felhasználásra is vásárolhat ma már bárki robotkutyát, az áruk pedig még csak nem is elérhetetlen, elég, ha csak a neves kínai gyártó, a Xiaomi robotkutyájára gondolunk, amely szintén arra hivatott, hogy megvédjen bennünket a betolakodóktól.
Egy fokkal keményebb verzió a harcászati robotkutyák alkalmazása, melyekből pár már szintén szolgálatot teljesít az amerikai hadseregben. Mindenekelőtt bombakeresésre és azok megsemmisítésre használják őket. Mielőtt azt gondolnánk, hogy ez túlzás, a II. Világháborúban is vetettek be kutyákat, ezek feladata az volt, hogy robbanótölteteket helyezzenek el a tankok alján, de még sokkal rosszabbakra is betanították a szerencsétlen állatokat.
Már jóval békésebb célokat szolgálnak a vakvezető robotkutyák. Ezek egy algoritmus és egy gömbkamera segítségével vezetik a látássérült embereket. Az elgondolás jónak tűnik, de itt azért felmerül a bizalom kérdése is. Egy látássérült ember vajon ugyanolyan nyugalommal bízza rá az életét egy gépre, mint egy élőlényre, akihez érzelmi kapcsolat is köti? Nehéz elképzelni, mindenesetre ezekre a fejlesztésekre is rengeteget költenek.
Az európai Wien Energie simmeringi erőműben szintén dolgozik már robotkutya, név szerint Energy Dog, „akinek” meglehetősen nagy felelősség nyomja a négy lábát. Ez az erőmű 800 ezer bécsi háztartás energiaellátásáról gondoskodik, a kutya feladata pedig az, hogy napi 24 órában járőrözzön és ha bárhol, bármilyen hibát érzékel, akkor azt ugatással jelezze az itt dolgozók felé.
Ki válthatja-e a robotkutya az élőt?
Amennyiben nem bizonyos felhasználási célra gyártott kutyákról beszélünk, természetesen nem. A válasz a miértre, pedig nagyon egyszerű. Emberi lények vagyunk és mint ilyenek tele érzelemmel.
A mondás pedig nem véletlen: a kutya az ember legjobb barátja. Azt az érzelmi kötődést, ami egy állat és ember között létrejöhet egy robot soha nem fogja tudni pótolni. Még akkor sem, ha pontosan úgy fognak kinézni és viselkedni ezek a robotok, mint a hús-vér állatok.
Igaz a Szárnyas fejvadászban egy másféle jövőkép rajzolódik ki, amikor Harrison Fordot teljesen hidegen hagyja, hogy a kutyája robot-e, vagy élő, de azért Ridley Scott is tévedhet néha.
Az ember és a kutya együttélése több tízezer éves és szorosabb ez a kapcsolat, mint gondolnánk. A kutya része az emberré válásunk történetének, és amíg emberek vagyunk, addig a kutya is marad a legjobb barátunk és nem egy robot, legyen az bármilyen kedves vagy zseniális.