A sémakémia megmagyarázza, hogy miért vonzanak a rossz dolgok is

Szinte mindannyian megtapasztaltuk már, hogy időnként szinte csapdába esve képtelenek vagyunk szabadulni azoktól a dolgoktól, amikről tudjuk, hogy nem tesznek jót nekünk.

Kellő rálátással és távolságból szemlélve persze segítséget kaphatunk ahhoz, hogy felnyíljon a szemünk, például az OnlinePszichológus internetes szolgáltatásának keretében is, ha igénybe vesszük náluk a pszichoterápiát. De értelmezni ezt a jelenséget a sématerápia segíthet.

Miben különbözik a sématerápia a többi megközelítéstől?

Ebben a terápiában a legfontosabb cél az, hogy felismerjük, és azonosítsuk a minket irányító mintázatokat, azaz a sémákat. Ezek ugyanis meghatározzák azt, hogy hogyan gondolkodunk, hogyan érzünk és hogyan cselekszünk bizonyos helyzetekben.

Ezeket többnyire még gyerekként vagy tiniként alkottuk meg, egyáltalán nem tudatosan, hanem a bennünket érő tapasztalataink és az érzéseink mentén születtek. Felnőttként azonban meghatározza, hogy hogyan érzékeljük, értelmezzük a minket körülvevő világot, az embereket, sőt, még azt is, hogy hogyan látjuk önmagunkat.

Hogyan lesz mindebből vonzalom?

Mindannyiunknak vannak tehát korai sémáink, és időnként ezeket előhívják bizonyos történések vagy akár emberek. Ez azt jelenti, hogy nekünk ismerős, emiatt pedig otthonosnak érzett érzelmek, vonzódás tör fel bennünk.

Tudni kell ugyanakkor, hogy ezek korábbi és azóta meg nem oldott problémákat, illetve ki nem elégített szükségleteket keltenek életre. Újra és újra belevetjük magunkat, anélkül, hogy megnyugvást találnánk. A végeredmény? Azt fogjuk észrevenni, hogy egy helyben toporgunk, illetve mindig ugyanazt választjuk.

Miért nem jó ez a dinamika?

Nézzünk rá egy konkrét példát! Minden olyan találkozás, ami felébreszt bennünk egy sémát, intenzív érzéseket vált ki belőlünk. Ha valakiben aktívvá válik az elhagyatottság élménye, akkor vonzóvá válik számára az olyan társ, aki érzelmi szempontból távolságot tart tőle.

Ez nyilvánvalóan nem lesz pozitív kapcsolódás, hiszen állandóan attól fog rettegni, hogy végül magára marad.

Ugyanígy jó példa az, ha valaki túl kevésnek hiszi magát. Ő majd olyan párt választ maga mellé, aki a végletekig kritikus, szintén érthető módon negatív előjelű kapcsolat fog így kialakulni.

Miért lépünk bele mindig ugyanabba a gödörbe?

A sémákat mindig újra és újra előrángatjuk a dobozból, mégpedig vagy azért, hogy azt mondjuk magunknak, hogy: “Látod? Lehetetlen megoldani vagy másképpen csinálni.” Vagy épp ellenkezőleg: megpróbáljuk ismét, újult erővel irányítást szerezni fölötte.

Bármelyik is igaz ránk, nem menekülhetünk. A sémakémia rávesz minket, hogy megint belevágjunk a játszmába. Nyerni szinte reménytelen, hiszen közben arra törekszünk, hogy megerősítjük a már meglévő hiedelmeinket, azaz mi magunk tartjuk fenn a sémát.

A sématerápia többféle módszerrel és technikával igyekszik segíteni, hogy kezelni tudjuk az elakadásainkat.